2014. november 8., szombat

Beharangozó

Kedves Idetévedő, leendőbeli Olvasó!

A 'Heart Attack' névre keresztelt blogunk ezennel hivatalosan is megnyitja kapuit. A történet egy amolyan romantkus-erotikus sztori, melyet ketten írunk közös erőbedobással. Amit tudnod kell rólunk, hogy mi nem azok táborát erősítjük, akik 13 évesen írnak erről a témáról úgy, hogy azt sem tudják mi fán terem a szexualitás, hiszen mindketten a húszas éveink elején járunk, így van már tapasztalatunk ezen a téren. Őszintén reméljük, hogy elnyeri majd a tetszésedet az egész blog, s hogy a véleményeddel tisztába lehessünk, kérünk minden esetben oszd meg velünk azt. Bár az első fejezet érkezése még odébb van, egészen pontosan 2014. november 19-ére tehető, hoztunk egy rövidke ízelítőt belőle. Amennyiben még többet szeretnél megtudni a történetről, a szereplők menüpontban néhány fontos információt megtalálhatsz, valamint az oldalsávban egy rövidke leírás is szerepel a jövőbeni tervekről.

S akkor íme egy rövidke részlet, a hamarosan érkező első fejezetből. Fogadjátok szeretettel! 
Csók,
Layla T. Hamilton 



"- Kö-köszönöm! - szólalok végre meg és hátrálok még egy lépést.
- Zaklatott az az alak? - kérdezi mély baritonos hangján, de pillantását nem veszi le rólam, s közben a fülem mögé tűr egy tincset. Pont azt, ami mindig rakoncátlanul áll, ami mindig kihullik, ha összefogom a hajam, s ami szőke.
- Leütöttem - mondom zavartam, és a földre vezetem pillantásom - a cipőmmel - teszem hozzá.
Mélyen csengő hangján felnevet, miközben hitetlenkedve megrázza a fejét, mintha lehetetlen dolgot tettem volna. Mégis csak dallamos nevetésére tudok gondolni, ami kellemes melódiaként kúszik fülembe.
- Ne mozdulj, Hamupipőke! - mondja egy csibész mosoly kíséretében. Meleg tenyere lesiklik rólam, és hiányérzetem támad, de a vállam felett átnézve látom, hogy a jó pár méterrel arrébb lévő cipőm felé tart. S csak ekkor veszem észre, hogy az előbbi pasas közben már feltápászkodott a földről, és elhúzta a csíkot. Pár másodperc múlva diadalittas mosollyal az arcán tér vissza kezében a cipőmmel.
- Máris éjfél van, hogy elhagytad? - lóbálja meg előttem, s ajkait félmosolyra húzza. Majd letérdel előttem, lágyan megfogja a bokámat, és belehelyezi a lábbelibe."